A film egy depressziós dráma, így nincsenek nagy mozgalmak.
A történet lényegében a következő: Elborult matematikus apuka halott. A (szintén elborulásra hajlamos) matematikus lánya és a nem matematikus lánya jönnek a temetésre. A temetés után valaki talál egy bizonyítást az egyik fiókban, de senki nem tudja, hogy ki írta. A matematikus lány nem emlékszik rá pontosan, hogy ő vagy az apja írta. A filmet átszövi a belső vívódás. A film igazából az ő fejében zajlik tele visszaemlékezésekkel.

A filmzenét Stephen Warbeck írta (Szerelmes Shakespeare), aki kapott is érte valami noname díjat. Maga a filmzenealbum igencsak ritka madár. Azt gondolom, hogy hazánkban nem is kapható. Oké, tegyük hozzá, hogy nem nagy veszteség, ugyanis a 11 track-ból 12 ugyanaz!!! Na jó, persze nem ugyanaz, de szinte. Nincs a zenében domináns dallam, itt bizony nem lesz mit dúdolni kifelé menet a moziból. Én (akinek a film és a zenéje is nagy kedvence) 40-50 meghallgatás után sem tudnám dúdolni. A fejemben már szól, de dúdolni?! A zene vonósokon, zongorán és enyhe fúvós hangzáson alapszik, néhol megtűzdelve egzotikusabb ütőshangszerekkel. A zene feladata itt a hangulat megteremtése, a belső vívódás aláfestése, amelyet egyébként egészen jól teljesít. Hátránya, hogy így teljesen felejthető.

A track lista:
1. Proof
2. Hope
3. Catherine
4. The Kiss
5. Writing the Proof
6. The Chapel
7. Lost Days
8. Testing the Proof
9. You Imagined You Wrote It
10. The Airport
11. Line by Line

Proof:

A hangvétel depressziós, szomorkás. Eleve depressziósan indul, majd a temetés és a bizonyítás megtalálása után egyre depressziósabbá válik. Itt nem drámai sötétedésre kell gondolni, a zene továbbra is megtartja a könnyedes jellegét. Itt inkább csak szépen lassan, de biztosan csúszunk le a lejtőn. A mélypont a You Imagined You Wrote It, de itt megint nem a drámai bukás hallgató, hanem egy csöndes befordulás, világtól elzárkózás, amikor már minden mindegy.

You Imagined You Wrote It:

A történet megoldása természetesen a zenében is hallható, ugyanis hangulatát tekintve visszatérünk a film elejéhez (itt mondhatnám, hogy keretes szerkesztésű, ha nem tudnánk, hogy minden track ugyanaz...), de itt érezhetünk egy kis megkönnyebbülést. Persze öröm vagy jókedv itt sincs, de érezhető a depresszió oldódása és a jövő felé tekintés.

Line by line:

Technikai izék és bigyók: Ide nem tudok semmi értelmeset írni. Nekem csak egy nem túl jóminőségű mp3 változat van meg a zenéből, olyan minőségben, mint a youtube. Erről nem lehet bővebben beszélni. Youtube-ra boldog, boldogtalan tölthet fel, így az ottani minőségre nincs mit adni. Nem beszélve róla, hogy a sokan az mp3 és egyéb veszteséges tömörítési módszerekkel készített zenéket semmibe se nézik...

Értékelés: Érdemes megnézni a filmet, ha a befordulós drámák bejönnek. A filmzene jó, de elég belőle annyi, amit a filmben találsz. Ha még meghallgatnád a sztori nélkül is, youtube-on kell nézelődni.

6/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.